Bogika életében először ment egyedül vásárolni, biciklivel. Történelmi pillanat, hőstett. Feladatok: jól közlekedni, nem letérni az útról, biciklit kitámasztani, köszönni a boltos néniknek, elmondani, hogy mi járatban, fizetni, köszönni, a jó oldalon közlekedve időben hazatérni hátizsákjában a zsákmánnyal. Ezeket már mind százszor csinálta, de sosem volt hozzá egyedül. És hogy mi késztette a nagy kalandra? A Nesquik kakaópor! Mert attól jó a csokis palacsinta! Na, ez az igazi kábszer szerintem.És szégyenszemre én lövöm a gyerekbe nap, mint nap, mint nap... Merthogy a reggeli kakaó is csak nyuszis lehet. Alkoholistává neveltem a család felét törődés és szeretet címszó alatt.

Mindenesetre a bevásárlást sikeresen végrehajtotta, büszke volt magára, én is rá milyen klassz nagy gyerek már! Az aprót megtarthatta jutalmul, majd közölte, hogy a jó jegyekért is adhatnánk neki fizetést, és a bevásárlásért is járna valami, mert az aprót a boltos néni adta  a saját pénzéből (kasszájából) és nem én! Milyen klassz nagy gyerek már...