cappuccetto

x

Bogika életében először ment egyedül vásárolni, biciklivel. Történelmi pillanat, hőstett. Feladatok: jól közlekedni, nem letérni az útról, biciklit kitámasztani, köszönni a boltos néniknek, elmondani, hogy mi járatban, fizetni, köszönni, a jó oldalon közlekedve időben hazatérni hátizsákjában a zsákmánnyal. Ezeket már mind százszor csinálta, de sosem volt hozzá egyedül. És hogy mi késztette a nagy kalandra? A Nesquik kakaópor! Mert attól jó a csokis palacsinta! Na, ez az igazi kábszer szerintem.És szégyenszemre én lövöm a gyerekbe nap, mint nap, mint nap... Merthogy a reggeli kakaó is csak nyuszis lehet. Alkoholistává neveltem a család felét törődés és szeretet címszó alatt.

Mindenesetre a bevásárlást sikeresen végrehajtotta, büszke volt magára, én is rá milyen klassz nagy gyerek már! Az aprót megtarthatta jutalmul, majd közölte, hogy a jó jegyekért is adhatnánk neki fizetést, és a bevásárlásért is járna valami, mert az aprót a boltos néni adta  a saját pénzéből (kasszájából) és nem én! Milyen klassz nagy gyerek már...

Hozzávalók:

2,5dl tej

50dkg liszt

4dkg élesztő

7-8dkg cukor

csipetnyi só

1tojás

1citrom reszelt héja

10dkg vaj

20dkg marcipánmassza

50 dkg darált cukrozott mák kevés tejben megfőzve

12dkg rumba áztatott mazsola

10dkg vágott mandula

10dkg porcukor

3-4ek citromlé

a nyújtáshoz liszt

sütőpapír

1. A tejet megmelegítjük. Egy nagy tálba mehet a liszt, annak közepébe mélyedést nyomunk, belemorzsoljuk az élesztőt, kevés tejet öntünk hozzá, elkeverjük némi liszttel és meleg helyen letakarva 15-20 percig kelesztjük. A többi tejjel meg cukorral, a sóval, a tojással meg a citromhéjjal összegyúrjuk, és letakarva 30percig kelesztjük.

2. A vajat megolvaszthuk, majd hűlni hagyjuk. A nagyon apróra kockázott marcipánt 1-2 ek lisztbe forgatjuk. A lisztezett deszkán vékonyra nyújtott tésztát kevés vajjal megkenjük, majd összehajtva ismét kinyújtjuk és megkenjük.A hajtogatást addig ismételjük, amíg a vaj elfogy. Végül a tésztát 35*40cm-es lappá nyújtjuk, és úgy simítjuk rá a mandulával és mazsolával elvegyített mákot, hogy a lap egyik hosszanti oldalán 3cm-es szabad csík maradjon. A marcipánt a töltelékre szórjuk, és kicsit belenyomkodjuk.

3. A megkent hosszanti oldalánál fogva feltekert lapot hosszában az egyik végéig félbevágjuk, és a két részt- a vágással felfelé-összesodorjuk. Átlósan sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük, és előmelegített sütőben, alulról a 2. sínen, 200fokon 15-20percig, majd 175 fokon 35-40 percig sütjük. Szükség esetén letakarjuk. Végül porcukorból és citromléből kevert mázzal még forrón megkenjük.

Az én változatomban nem volt mandula, viszont dupla adag tölteléket tettem bele véletlenül. Ezzel azt sikerült elérnem, hogy a félbevágós résznél elindult a mákáradat, amit nem is nagyon sikerült megállítanom, az összesodrást meg felejtsük el! Örültem és csodálkoztam nagyon, hogy végül egy darabban tudtam a sütőbe tenni, aztán meg győztem takargatni, hogy ne (nagyon) égjen oda. Ja, és porélesztőt használtam meg jó nagy mazsolát.

Nem vagyok különösebben jártas gasztro ügyekben, csak gyakran fellelkesedő amatőrként töltök sok időt a konyhában. Szeretem, hogy hétvégenként barátok, rokonok lepik el a házat, akikkel  együtt főzünk, és jóllakathatom őket. Ezt láttam otthon, és az egyik legjobb dolognak tartom a világon a nagycsaládi, sokbarátos, hangos, estig húzódó lakomákat.

Szeretek szakácskönyveket olvasni, napokig, hetekig ábrándozni a következő 'nagy dobásról', és a manapság megjelenő mérhetetlenül sok kulináris kiadvány könnyen lázba hoz engem is. Aztán egyszer csak gyomorrontást okoz a túláradó mennyiségű negédeskedő, műlazásan (mű)profi ,műfotózott, műremek. Ne menedzseljünk már egy kapros tökfőzeléket, mint valami világsztárt! Biztos finom, de annyi képi és szövegi infót kapok róla 10perc alatt, hogy minden érdeklődés kiveszik belőlem a kaja iránt, mert annyira az arcomba tolják, hogy esélyem sincs magamtól kedvet kapni hozzá. Nem az a baj, hogy megdicsérik és lefotózzák, hanem az, hogy mindezt hogyan teszik. Szerintem az is furcsa, hogy egy felnőtt férfi kihívást érez egy 100muffin receptet tartalmazó könyv fotómunkálataihoz. Mennyei érzés lehet lencsevégre kapni egy citromos muffint cukordrazséval a tetején!

Persze engem is beszippantott a gusztustalan stílus, és van hatszáz borzalmas képem mindenféle finom ételekről. Talán még időben vagyok a teljes elundormányosodásom megakadályozásában, és különösen jó jelnek tekintem, hogy ma ismét elővettem az Anyukámtól annak idején Karácsonyra kapott etalont: Horváth Ilona Szakácskönyv c. örök klasszikusát. Nekem a hatodik utánnyomásból jutott egy példány.Ebben a könyvben-a borítótól eltekintve-egyetlen kép sincs. Viszont van benne több, mint ezer recept valamint gyakorlati útmutatók 'a sertés házi feldolgozásához', rétestészta nyújtásához, edényhasználathoz, a helyes testsúlyarányokhoz, turmixitalokhoz, tartósításhoz, félkész ételekhez, lakomákhoz és egyszerű hétköznapok főzelékeihez. Nem derül ki, hogy H.I. szép asszony-e, van-e családja és barátai, hogy hány országba vetette el szerencsés sorsa, hogy aggódik-e az olvasók vagy a saját testsúlyáért, hogy melyik világhírű séftől leste el ezt vagy azt a fogást. Nem. Ebben a könyvben valóban az ÉTEL a fontos. Szigorú, korrekt, bevezető sztoriktól mentes könyv. Nincs benne semmi nyünyögés vagy képeken egymással szerelembe eső, huncutkodó fogások mindenféle csordogáló levek alatt dizájnolva.

Szóval, ma Horváth Ilonát olvasgattam, és a vacsora szilvás lepény lett meg sliced bacon levelestészta-csíkokba tekerve, sajttal megszórva.Ez utóbbi rohadtul zsíros lett és laktató, legközelebb óvatosabban.... Én állat, persze lefotóztam!...

Ez a terv is megvalósulhatott, hála a sok márciusi szüli-és névnapnak családunkban. Elrontottam, mert idegesen álltam neki, mert kevés időm maradt, mert későn jutott eszembe, hogy ez jó lesz aznapra. Szóval, a recept szerint fél kiló cukrozott mák a töltelék, én pedig ugyanennyi natúr mákkal meg mégegyszer ennyi cukorral kentem meg és tekertem fel a tésztát. Hát, szép kövér lett. Csakhogy az apróra vágott marcipán így teljesen el tudott merülni a tömegben, és kevésbé érvényesülhetett az izgalmas plusz íz. Ráadásul véletlenül a mazsola is valami óriási fajta volt, úgyhogy a marcipánnak gyakorlatilag lőttek. A rokonok persze csak legyintettek és faltak, de ez a család ilyen. Hál' istennek!

Bogi és a mértékegységek

"Annyira imádom a kakaót, hogy fél decit is meg tudnék inni!"

Aztán kiderült, hogy az igen kevés: "Akkor két métert!"

Bogi és Doma a szőnyegen játszanak teljes egyetértésben. A következő mondatfoszlányokat hallom átszűrődni a gyerekszobából:

..."Most nem tudunk koncertre menni, mert támadás van."...

..."Doma! Neked nincs emlékezeted!"...

..."Hol van Betlehem?"....."Neem,ott van az ágyon.De ezt csak a motor tudja."

Annyira ki vagyok már éhezve a tavaszi langy szellőkre és illatokra!!! Miért van még mindig ilyen rohadt hideg?! Arról volt szó, hogy márciusban vége a télnek, mehetek a kertbe a még élő növényeimhez. Persze az igazi kertészeket semmi sem tántorítja el, de én egy amolyan tavasztól őszig fajta vagyok, télen ki nem moccanok, hacsak nem kötelező.

A kutyákkal sem törődöm, pedig a kutya törődne velem, ha hagynám. De legtöbbször csak idegesen elzavarom, ne lábatlankodjon ott nekem senki! Aztán időnként kisebb lelkifurdalástól indíttatva kiteszek Szotyinak egy kispárnát, paplanhuzatot, dobozt, szőnyeget, nagykabátot, hogy azon vészelje át a kemény éjszakákat. Hálás is érte nagyon, de mivel hatalmas szinésznő, annyira tud reszketni a párna, doboz, szőnyeg tetején, hogy nagyon nehéz nem bedőlni neki. Rendszerint hagyom, hogy övé legyen az utolsó szó, így végül elégedetten szuszog az ajtó innenső oldalán, átadva magát a padlófűtés nyújtotta élvezetnek.

De ezzel még nincs vége. Mert akkor mi lesz Bodzával? Csak azért, mert nagy a bundája és hidegkedvelő, és reménytelenül büdös, már be sem jöhet?! Áll az ajtó előtt, néz befelé az okos-szép szemeivel, és be kell látnunk Szotyival, hogy az élet már csak ilyen kegyetlen, sőt a gazdi is, úgyhogy hiába az Oscar-díjas reszketeg előadás,bizony a kutyának- marmagasságtól függetlenül- az udvaron a helye. Ez így igazságos.

Végül következhet az utolsó jelenet, a már kipróbált, tuti koreográfia: Bodza az ajtónak dőlve elégedetten heveredik a lábtörlőre, Szotyi pedig addig furakodik, amíg valahogy fel nem küzdi magát sorstársa hátára. Ott aztán igazi tacskó módjára összegömbölyödik, és békésen alszik az organikus padlófűtésen kb. két percet, mert már indul is az éjszakai őrjárat...

Ez egy olyan étel, amit a nap bármely órájában ehetünk, a gyerekek is szeretik, és egészségesebb, mint egy rántott szelet rósejbnivel. Kissé tökölődős az előállítása, de utólag mindig kiderül, hogy megérte.

Kell hozzá konzerv: 2 tonhal, 1 szardellafilé (mi makrélát is szoktunk), kis doboz kókusztej. És még:egy csomó thai bazsalikom, egy csomó koriander, egy kis zacskó limelevél. Nálunk ezek közül egyik sem terem, boltban sincs, úgyhogy kényszerű megoldásként friss zsályát, bazsalikomot, kakukkfüvet, rozmaringot teszünk bele.

Másfél teásbögre jázmin rizs (2 zacskó) puhára főzve.

Egy nagy fej apróra vágott vöröshagyma meg 4-5 gerezd durván feldarabolt fokhagyma olivaolajon pirítva, erre mehet a szardella olaja,filéje darabolva, a két tonhalkonzerv, majd a sok fűszer. Ezek után a kókusztej következik. Pár percig forralni kell az egészet, közben meglocsolni halszósszal. Addig keverjük, míg hirtelen be nem sűrűsödik. Csilipaprikát is lehet vágni hozzá...A rizzsel összedolgozzuk a halas-fűszeres keveréket, mehet még bele a friss fűszerekből egy kevés és három tojás. Az egészet jól összedolgozzuk, és kezdődhet a gombócgyúrás, panírozás, hirtelen kisütés. Az alkotás ezen szakasza végtelenül hosszúnak tűnhet (mi dupla adagot szoktunk legyártani), de nálunk ez már hagyományosan amolyan párterápiás foglalkozássá fajult. Így, amíg a gyerekek a tv előtt ülnek, egymást gyepálják vagy teljes összhangban bunkit építenek, addig anyu és apu boldogan mártózik könyékig a halasbödön tartalmába, s beszélgetés közben repül az idő.

Lehet hozzá készíteni mindenféle mártogatóst, de mi eddig még sosem jutottunk, általában-kevésbé igényes módon- majonézzel, ketchuppal esszük.

A maradékot nem érdemes túl messzire tenni, mert úgyis rá fog járni az egész család.

Jamie által írt recept alapján, kényszerszülte megoldásokkal végre megsüthettem az ötkilós,kifejezetten böjti időszakban ajánlatos bőrös, zsíros, disznót.

Kellett hozzá egy kb.4 kilós bőrös karaj kicsontozva, és dagadó hiányában két csülök, azok is csont nélkül.

A karaj bőrös felét a húsig beirdaltam, majd a következő keverékkel dörzsöltem be: köménymag, babérlevél, csilipor, citromhéj, só. Ebből jó sokat mindenhova.

Első menetben másfél órát sült az összekötözött hús.Alulra került a két csülök, majd rá a karaj, és körben a spárga. A tepsibe tettem a csontokat, arra a húst, és így raktam a sütőbe.

Másodjára kivettem a csontokat, megfordítottam a disznót, és zellerszárat, sárgarépát, hagymát, fokhagymát, rozmaringot szórtam mellé.Még kb. 2 órán át sült. Finom lett. Hidegen is, meg a zsírja kenyérre kenve...

A minap Dávid elrohanván mellettem, odavette, hogy az anyja kérdezi, hogy nem lennék-e má' a Jázminkának a keresztanyja? Ijedtemben a tanáriba menekültem, és ott fuldokolva közöltem a kollégáimmal a jó hírt, hogy egy ekkora család tizedik csemetéjének fővédnöke lehetek. Izgatottságom csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy ilyen megtiszteltetés eddig csak igazgatónkat érte, úgyhogy ajánlották, nagyon becsüljem meg magam.Aztán persze ment a cikizés, hogy nyilván a kreolos-fekete fizimiskám miatt esett rám a választás...Irigykedtek.Igenis megtiszteltetés, hogy eszükbe jutottam! Végülis három gyereket tanítok a tízből. Nekik is a keresztanyjuk vagyok, csak nem volt szertartás...

De ki lesz a keresztapa?

...elvittük farsangra,a szatyorban felejtettük, majd hazahoztuk, és megettük...milyen hülyén néz ki leírva, hogy szatyor!

Szerettem volna megvalósítani a bejegyzett tervet, de végül a krémet lehúztam a wc-n, mert a Medve natúr krémsajt egyáltalán nem natúr.Medve íze van.Tortába szar és kész.Receptet kidobtam mérgemben,és narancstorta lett a végeredmény, amibe fél liter tejszín kellett.Az eredeti gondolatot meg majd egyszer mascarponéból...Utólag belegondolva: nem is értem,hogy gondolhattam komolyan ezt a Medve-dolgot.Kajában sosem vagyok kicsinyes.Azt hiszem másban sem, de hogy egy szülinapi tortát így lekezelni! Persze mindegy, Domát egyáltalán nem érdekelte, mert neki csak Buzz számított most is. Marcipánból gyártottam, két napig bénáztam vele, de megérte. Már csak kósza testrészek emlékeztetnek arra, hogy négyéves lett a legkeményebb csillagharcos.

Életem egyik legmeghatározóbb bezabálása ahhoz a londoni étteremhez kötődik, ahol kétliteres kancsóban szolgálták fel a margaritát, mi meg úgy ittuk, mintha víz lenne.Közben hatalmas adag nachos, enchiladas, quesadillas adagokat tömtünk magunkba vég nélkül. Mire feleszméltem volna, addigra pulzusom, vérnyomásom de legfőképp hangulatom a vizespohárnyi tequilától az egekbe szökött. Vannak azok a bizonyos egész életre szóló, sohamegnemismételhető esték. Kösz Shane!

Creme Brulee

Na, ezzel lehet, hogy hónapokig várok. Többféle angol receptből fogom megalkotni ( mert olyanokat találtam), csak beszippantok még némi sznobizmust hozzá, és a sütő grill funkcióját is tesztelnem kell.

könnyű citromtorta

Letesztelt, jó recept és finom torta,csak a krém-piskóta arányt kell fordítottá tenni...

Nincs jó kép hozzá, ezért kell elkészítenem.

mákos kalács 20dkg marcipánmasszával

régi terv, nem akarok megfeledkezni róla

póréhagyma sajt-szalonna tekercsben, krumplipürén sütve

Hozzávalók (39-45 darabhoz)

20dkg mogyorós nugát (Milka Noisette)

40dkg marcipánmassza

4dkg natúr pisztácia

1ek narancslikőr

1ek felaprított mandula (én nem szoktam)

20dkg ét tortabevonó

a nyújtáshoz porcukor

1. A nugátot vízfürdőben megolvasztjuk. A marcipánt porcukorral meghintett deszkán kinyújtjuk 20szor30 cm-es téglalappá, egyenesre vágjuk a széleit, majd tovább vágjuk, hogy 3db 10cm széles csíkot kapjunk. A ledarált pisztáciával és a likőrrel összegyúrt többi marcipánt (amit levágtunk a széléről az előbb) 60cm hosszú rúddá sodorjuk, és 20cm-es darabokra vágjuk. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyi szám van ebben a receptben.

2.A csíkokat a nugáttal megkenjük, de a két hosszanti szélüket szabadon hagyjuk. Állni hagyjuk-a recept szerint kb.30 percig, de szerintem tovább, hogy a csoki majdnem újra szilárd legyen, különben nem lehet feltekerni- majd a közepükre fektetjük a marcipámrudakat. Feltekerjük, hűtőbe tesszük legalább egy órára.

3.A rudakat a megolvasztott bevonóval bevonjuk, ha rádermedt ferdén felszeleteljük.Bevonásnál lehet rá szórni mandulát.