Ez a terv is megvalósulhatott, hála a sok márciusi szüli-és névnapnak családunkban. Elrontottam, mert idegesen álltam neki, mert kevés időm maradt, mert későn jutott eszembe, hogy ez jó lesz aznapra. Szóval, a recept szerint fél kiló cukrozott mák a töltelék, én pedig ugyanennyi natúr mákkal meg mégegyszer ennyi cukorral kentem meg és tekertem fel a tésztát. Hát, szép kövér lett. Csakhogy az apróra vágott marcipán így teljesen el tudott merülni a tömegben, és kevésbé érvényesülhetett az izgalmas plusz íz. Ráadásul véletlenül a mazsola is valami óriási fajta volt, úgyhogy a marcipánnak gyakorlatilag lőttek. A rokonok persze csak legyintettek és faltak, de ez a család ilyen. Hál' istennek!